Sokan nem tudják, hogy a ma számfestésként ismert műfaj története 70 éve kezdődött az Egyesült Államokban. A kifestőkönyv és a vászonra festés keverékéből született a Paint by Numbers, ami lefordítva annyit tesz, hogy "festés számok mentén", és lehetővé tette bárki számára, hogy részletekben gazdag műalkotást hozzon létre, még akkor is, ha soha nem járt semmilyen művészeti órán. Az akkoriban egyszerűen művészeti szettnek titulált készlet ötlete először az 1950-es években fogant meg, és a mai napig örvend igen nagy népszerűségnek a gyerekek és a felnőttek körében egyaránt.
Honnan jött a számfestés ötlete?
Dan Robbins volt az az úriember, aki az első számfestő képeket készítette, illetve segített abban, hogy a számfestő készletek az 1950-es években szenzációvá váljanak a tengerentúlon.
Robbins egy detroiti kereskedelmi művész volt, aki pályafutását különböző autógyártók művészeti részlegeinél kezdte. 1949-ben a Palmer festékgyártó cégnél kezdett dolgozni a cég alapítója, Max Klein mellett. A Robbins-t először gyermekkönyvek illusztrálására vették fel, de Klein hamarosan egy új, sürgetőbb feladattal bízta meg: adjon el több festéket. Megoldása egy olyan hobbikészlet kidolgozása volt, amely elősegíti a festéktermékek eladását. Robbins később úgy nyilatkozott, hogy az ihletet Leonard da Vinci adta neki:
"Emlékeztem, hogy Leonardo számozott háttérmintákat használt tanítványai és tanoncai számára, és úgy döntöttem, hogy valami hasonlóval próbálkozom."
Az egyes készletek elkészítéséhez Robbins először megfestette az eredeti műalkotást, majd egy műanyag lapot helyezett rá, és felrajzolta az egyes színekhez és árnyalatokhoz tartozó körvonalakat. Ezután minden egyes körvonal kapott egy számot és a megfelelő színt. Egy sor próbálkozás és megannyi hiba után megszülettek Robbins számfestő készletei. A termék sajátos csomagolással került a nagy nyilvánosság elé, amelyen ez állt: "Minden ember egy Rembrandt".
A második világháború után, egy olyan időszakban indult be a forgalmazásuk, amikor az amerikaiaknak több idejük volt a szabadidős tevékenységekre, ennek köszönhetően a számfestés gyorsan kulturális jelenséggé vált.
Az első számfestő készletek
Robbins első számfestő készletének címe Abstract No. One (Első számú absztrakt) volt - egy vibráló, absztrakt csendélet, amely a korszak absztrakt expresszionistái előtt tisztelgett. Sajnos maga a festmény nem volt elég kommersz ahhoz, hogy tömegeket vonzzon, ezért Robbins és a Palmer művészcsapata kevésbé absztrakt tájképeket és portrékat kezdtek el alkalmazni a hobbikészletekben, amelyek sokkal népszerűbbnek bizonyultak.
Ennek köszönhetően, a Palmer festékgyártó céget átnevezték Craft Masterre, és a vállalat gyorsan 800 alkalmazottra nőtt, akik éjjel-nappal dolgoztak, hogy napi 50 000 számfestő készletet állítsanak elő, kielégítve a megnőtt keresletet. A jelenségnek köszönhetően, 1955-ben mintegy 20 millió készletet adtak el Amerikában, és az elkészült művek büszkén lógtak az amerikai otthonokban országszerte. Még Eisenhower elnök kinevezési titkára, Thomas Edwin Stephens a Fehér Házban egy galériát is berendezett a kormányzati tisztviselők számfestő alkotásaikból.
Nem sokkal a kezdeti siker után azonban a Craft Master csődbe ment, mivel nem tudott lépést tartani a megnövekedett kereslettel. És bár a Craft Master maradt a számfestő műfaj ikonikus úttörője, hamarosan számos konkurens cég jelent meg a piacon, és kezdte el gyártani a hobbikészletek saját verzióit.
Hogyan fogadta a művészvilág?
Míg a vásárlók reakciója pozitív volt és milliók próbálták ki a számfestést, addig a művészvilágban erős reakciót váltott ki. A kritika arra irányult, hogy túlságosan leegyszerűsíti az alkotási folyamatot, és alábecsüli az "igazi" művészek munkáját (néhány számfestő készlet híres festményeken alapult).
A kritikusok azt sérelmezték, hogy a számfestő készletek által a művészet a végtelenségig másolható lett. Sőt, sokakban felmerült a kérdés, hogy egyáltalán művészetnek lehet-e minősíteni ezt a tevékenységet. Nem meglepő módon azonban, a műfaj felkeltette a pop art ikon Andy Warhol figyelmét is, aki az ismétlés szeretetéről ismert. A számfestő vásznak elkötelezett rajongója és gyűjtője lett.
A visszhangok ellenére Robbins nem aggódott túlzottan a műkritikusok negatív reakciója miatt, mert megvalósította álmát, hogy a művészetet eljuttassa a tömegekhez. 1998-as memoárjában - Whatever Happened to Paint-By-Numbers? - ezt írta:
"Soha nem állítom, hogy a számokkal való festés művészet. Ez a művészet élménye, és ezt az élményt olyan emberekhez is eljuttatja, akik normális esetben nem vennének ecsetet a kezükbe, nem mártanák festékbe. Ez az, amit tesz."
Így hát, marad a kérdés: fessünk?